Történet

2009-ben kezdtem el kézilabdatábort szervezni. Spanyolországban a táboroknak nagy hagyományaik vannak minden sportágban. Kosarasok, focisták, kézisek is csinálták, szervezték. Az én táborom annyival különb, hogy én a gyerekekkel szeretnék lenni az első naptól az utolsóig és szeretnék részt venni minden programban. Tehát az étkezésben-étkeztetésben, edzésekben, szabad- és szervezett programokban is.

Az első táborban 32 gyerekkel indultunk, a Barcelonától kb. 100 km-re levő kisvárosban, Camprodonban volt. Itt az önkormányzat volt a legnagyobb támogató, a termet biztosították. Minden mást magam és a segítőim intéztünk, a tábor összes dolgát és gondját.

A második évben is Camprodonban maradtunk hasonló körülmények között. Egy változás volt, a 32 gyerekből 82 lett. Jórészt spanyolok voltak, de szerencsére az első tábortól kezdve voltak magyar gyerekek is. Kevés publicitása volt itthon, de jöttek így is.

A harmadik tábor helyszíne Barcelonától délre, Vendrej nevezetű helységben volt. Tengerparti szállodában voltunk, itt is az önkormányzat volt az első számú támogatónk. Itt ami plusz volt az előzőekhez képest, hogy strandkézilabdát is tudtunk csinálni. A part és a terem is közel volt, gyalogosan meg tudtuk közelíteni mindkettőt. A gyalogos verziót megőriztük az utolsó táborig, így a forgalomtól nem függtünk, mindenkinek volt két szép, erős lába és gyorsan meg tudtunk közelíteni mindent. A hotel-strand-csarnok között csak öt-öt perceket sétálni edzések előtt és után. Rengeteg szabad- és kötött programban volt részük. A legemlékezetesebb Spanyolországban mindenképpen a kisvitorlázás volt 2-3 fős csoportokban, 1-1 vitorlásoktatóval kimentek nyílt vízre a gyerekek, természetesen mentőmellényben. Akik nem tudtak úszni csak hajóban voltak. Óriási élményt nyújtott a gyerekek számára ez a tábor.

A negyedik és zárótábor Spanyolországban a legsikeresebb volt abban a tekintetben, hogy ott 124 gyermek volt. Közülük több mint 10 Magyarországról érkezett. Egyre népszerűbb lett itthon is a táborom. A helyszín és a vitorlázás is megmaradt. Emellett még sok programban volt részünk. Esténként összeültünk meccseket néztünk, vicces kézilabdás videókat, kézilabdával kapcsolatos vetélkedőket találtunk ki. Kérdezz-felelek volt, ami szintén a kézilabdához kapcsolódott. Szintén hagyomány volt az első tábor óta, hogy mindig egy sztárjátékos részt vett a táborban minimum egy napot. De általában úgy jöttek, hogy 2-3 napot is a gyerekek közelében maradtak és ők is végig edzették a tábort. Óriási élmény ez is. Például Victor Thomas, aki a spanyol táboraimban részt vevő volt.

Tavaly az első magyarországi tábornak, aminek Veszprém adott otthont, kedves barátom és nagyon jó játékos, világbajnok játékos, illetve BL győztes Iker Romero volt a sztárvendégem. Idén még meglepetés a sztárjátékos kiléte. Ez mindenféleképpen óriási élmény a gyerekeknek, hogy ilyen játékosok mellett lehetnek. 96 gyerek volt a tavalyi veszprémi táborban, a média is szimpatikusan kezelte ezt a tábort, illetve nyáron több csatornán is betekintést lehetett nyerni. Veszprémben megtaláltuk azt a szimpatikus helyet, ahol problémamentesen lezajlott a tábor. Sok külföldi érkezett, de ezúttal a magyar résztvevők száma megnőtt. Durván 50 magyar gyerek volt, a többiek nagy része Barcelonából és környékéről érkezett, de voltak akik a Kanári-szigetekről jöttek, de voltak külföldön élő magyar családok, akiknek a gyerekei is szerettek volna itt lenni a táborban. A tengerpartról a magyar tengerre váltottunk, a Balatonra. Olyan extrém napokat szerveztünk a gyerekeknek, amelyek óriási élményt nyújtottak, ezt mindenki megjegyezte, valami hasonlóban gondolkodunk a következő tábor kapcsán is. Az idei esemény attrakciója egyelőre titok marad, de az biztos, hogy nagyon jól fogják magukat érezni a gyerekek.

Az elmúlt években meglátogatott minket, sőt előadást, bemutatót tartott többek között Xabi Sabaté, David Davis, Inaki Aniz, Kovacsics Anikó, Eduarda Amorim, Háfra Noémi, Görbicz Anita, Szita Zoltán, Máthé Dominik, hogy csak egy pár embert emeljek ki a kézis berkekből, de igyekszünk változatosságra törekedni és célunk, hogy a fiatalak több, különböző tapasztalatból is tanulhassanak. Ezért is járt már nálunk Király Gábor vagy éppen Curtis.

Nagy László

Nagy László vagyok. 1981. március 3-án születtem Székesfehérváron, Magyarországon.

A sportnak mindig nagy hagyománya volt a családomban, ami hozzájárult, hogy én is sportoló legyek. Ezért nagyon hálás vagyok szüleimnek. Édesapám profi kosárlabda-játékos volt, édesanyámnak pedig a sport volt a hobbija.

Egy éves koromban költöztünk Szegedre, az öcsém, Levente már ott született. Ő is kézilabdázó, kapus.

Kosárlabdázóként kezdtem a pályafutásomat, onnan tértem át a kézilabdára....

elolvasom